Miért van az, hogy környezetünk védelme részünkről legfőképp csak más tetteinek bírálatából áll? Vajon mikor leszünk hajlandóak megtenni mindazt, miről jó esetben legalább beszélünk? Vajon eljutunk egyszer oda, hogy kényelmünket hajlandóak leszünk feláldozni egy, annál vitathatatlanul fontosabb, és értékesebb dologért?

Mert hát se növény, se állat nem tud védekezni kényelmünk érdekében indított ámokfutásunk ellen. Mennyivel kényelmesebb szemetelni, mintsem gondoskodni az újrahasznosításról!? Mennyivel egyszerűbb kivágni a fákat, pusztítani az élőlények életterét, mintsem más helyet keresni elképzeléseink megvalósításához!? Vajon miért is kellene figyelembe venni a vad, vagy épp a háziállatok igényeit!? Miért is volna más rendeltetésük, mintsem nézzük, mutogathassuk őket!? Miért is érdekelne minket a tőlünk távozó szennyező anyag, mikor az nem is zavar minket. A kipufogó az autó végén van, a csatorna a föld alatt, a szemetet elviszi a szemetes, vagy épp otthagyjuk az erdő szélén. Már ha meghagytuk az erdőt, amit nem láttunk a fától.

Piszok mázlink van, hogy a Föld kiemelkedő faja lettünk. No, persze nem a minőségi szellemi és lelki életet illetően. Feltehetően nem vennék jó néven, ha egy faj ugyanazt tenné velünk, mint amit mi az itt élő többivel. Mint ahogy a hétköznapokban sem vesszük jó néven, ha bárki úgy viselkedik velünk szemben, mint ahogy mi tesszük mással szemben. Egyszer talán ráébredünk, hogy kissé talán elszaladt az a magas ló velünk. Jobb esetben magunktól tesszük ...

Ez az oldal csak egy üzenet, hogy lehet másképpen. Lehet másképp viszonyulni a természethez, az állatokhoz, a növényekhez, embertársainkhoz, sőt önmagunkhoz is. Mindez lehet, hogy szembe megy a kényelmünkkel, de majd visszanézve pontosan tudni fogjuk, hogy megérte.